Egy könyvvel mindig képesek vagyunk egy varázslatos időutazást átélni. A Hervadhatatlan című regény által a 19. századba utazhatunk el, ahol két elbűvölő fiatallal ismerkedhetünk meg. Ármin és Ella kapcsolata nem egyszerű, sok akadályt gördít eléjük az élet. De vajon sikerül leküzdeniük együtt? Szerelmük átvészeli a titkokat, melyek emberek életébe is kerülhet?
Minden kérdésre választ kapunk B. Czakó Andrea legújabb könyvében. De ki is az írónő?
K: Idén jelent meg az első könyved, mely az én tetszésemet teljesen elnyerte. Viszont gondolom, ennek volt egy hosszabb előzménye. Mikor szántad el magad az írásra? Korábban is megfordult benned a gondolat, hogy könyvet írj?
V: Kilenc éves koromban két életcélt tűztem ki: három gyermekem lesz egy nagyszerű férjtől és írni fogok, azonban az olvasókhoz eljutni csak negyven felett szeretnék. Szerintem az írásnak alapja az érettség. Vallom: az író mögött legyen több száz elolvasott könyv mielőtt a saját írása a piacra kerül. Komolyabban tizenhárom évvel ezelőtt fogtam neki az írásnak. Úgymond előzetesen gyakoroltam jó néhány regény megírásával. De egészen más a családnak, az asztalfióknak írni, mint a nyilvánosságnak. Ha jellemezném, a legjobb szó rá: jelzőmentes. Mostanában visszahallom sokaktól, hogy emlékeznek a verseimre gyerekkoromból. El is felejtettem, pedig zsenge éveimben tényleg bolondultam a költészetért. Valószínűleg már akkor formálódott bennem az „író”. (Óvatosan ejtem ki, mert manapság sok író nem nevezi magát írónak, ami érdekes kérdéseket vet fel, pl. ha csak egy ember olvassa az írásunkat, akkor mik vagyunk, vagy az egy olvasó sem olvasó?) Ugyanakkor vannak velem született problémáim, amit éppen az írással oldhatok meg. Ez olyan „csak azért is” dolog. Tapasztaltaim alapján a „csak azértokkal” célba lehet érni. Küzdök, és élvezem közben a fejlődésemet, hisz az élet folyamatos változás.
K: Családod mennyire támogatott téged a könyved megírásában? Mikor mondtad el nekik, hogy elkezdtél/ írtál egy könyvet?
V: Számomra a legértékesebb tárgy: a könyv. Mindig így volt. Imádok olvasni. Hivatásom végett az olvasás népszerűsítésére esküdtem fel. A munkámban és otthon is könyvek között élek. A Szeretteim ismernek, tudnak a vágyaimról. Várták, számítottak rá, hogy valamikor előjövök néhány történettel. Eddig csak nekik írtam. Teljes mellszélességgel mögöttem állnak. Vannak a megírtjaim között kedvenceik. Számíthatok rájuk, osztoznak a szenvedélyemben. Rendkívül szerencsés vagyok, mert a szűk és a tág környezetemben is tehetséges, okos emberek vesznek körül.
K: Számos szerző választ manapság álnevet magának, ugyanis úgy gondolják, így jobban elérik a célközönséget. Te hogy vélekedsz erről? Megfordult benned, hogy álnéven írj? Nem félsz esetleg attól, hogy magyar szerző könyvét kevesebben veszik le a polcról?
V: A Hervadhatatlant eredetileg Andy Stork álnéven küldtem el az Álomgyár Kiadónak, de a szerkesztőm már az elején javasolta, hogy magyarokról magyar sztorit magyar néven hitelesebb megjelentetni, s szerinte merjem hozzáadni a nevem. Végülis az álnév mindössze a kezdetekben segít. Előbb-utóbb kiderül a valódi. Őszintébb is. Ellenben, ha több műfajban alkot az író, akkor hasznosak az álnevek. Személy szerint előszeretettel olvasok magyar szerzőktől, sőt, inkább vásárolok tőlük, mint külhoniaktól. Akiknek pedig az írásaim által adni szeretnék, ők meg fogják érezni a könyvemből feléjük áradó rezgést, és a kezükbe kerül. Engem is megtalálnak a könyvek.
K: Miért a 19. században helyezted el a regényed történetét? Volt esetleg valami, ami megfogott ebben a korban?
V: Izgatott, hogy eleink a szabadságharc és a kiegyezés között éppen középen vajon mit gondolhattak és hogyan élhettek. Lényegében teljesen mindegy melyik időszakot választom, a lényeg a magyarság története, illetve a Kárpát-medence történelme, mert imádom. A nagyobbik lányom vetette fel, ha ismét történelmi-romantikus írására fanyalodnék, abban legyen egy betyár. És lám, éppen ott volt Vidróczki Márton, akinek az életét igyekeztem hűen mutatni, bár Riza fikció, de állítólag létezett egy nemesi sorból származó szeretője. Ez adta az egész történet keretét és lényegét: a betyár vétkének szembeállítása a jelentős kapcsolatokkal bíró arisztokrata Ödön bűneivel.
K: A regény szereplőinek személyiségébe belecsempészted egy-egy ismerősöd pár jellemvonását esetleg? Vagy teljesen kitalált karakterek jelennek meg a könyvben?
V: Ha a valóságról írnék, az szépirodalom lenne. A valóság gyakran nyomorúságos, s az lehúzza a kedélyt, az olvasás segíthet derűt vinni a mindennapokba, erre való a szórakoztató irodalom. Biztos léteznek olyan írók, akik valós emberekről mintázzák a hőseiket, főleg a szépírók, és biztos akadnak, akik a bennük élő sok ’ént’ vonultatják fel. Ez utóbbi vagyok. Bár a Hervadhatatlan tartalmaz három mondatot, amit másoktól kölcsönöztem. Kettő kegyeletből került bele.
K: Mennyire volt számodra fontos, hogy történelmileg hiteles háttérrel rendelkezzen a regény? Hiszen híres történelmi alakok is, mint például Kossuth is említésre kerül a könyvben.
V: Abszolút. A választott zsáner miatt sokszor fájlaltam, amiért a történet nem bírhat el több történelmi tényt, se személyt. Eddig egy regény kivételével történelmibbekkel gyakoroltam, ugyanis odáig vagyok a történelmi regényekért. A kutatás valósággal lázba hoz, közben égek, lángolok, sistergek. Amikor megszületett bennem a Hervadhatatlan, a könyvtáros szemüvegem (és a nagylányom javaslata) döntötte el, hogy milyen zsánerben íródjon. Statisztikák szerint a tényleges olvasók közül a legtöbben romantikát olvasnak. Manapság ez a műfaj is kitágult, rétegződött, sokféle fér bele, a liberalizálódott demokratikus könyvpiacnak köszönhetően el is sekélyesedett. Jó lenne, ha a zsánernek is léteznének szakkritikusai, úgy, mint a magas irodalomnak. Mivel a történelemtől nem tudok elszakadni, elhatároztam, hogy ezt a regényt úgy írom, mintha nyilvánosságnak szánnám (nem állt szándékomban elküldeni kiadókhoz, hisz gyakorlás, tragédia indíttatott mégis), klasszikusokra hajazva, olvasmányos, de mai nyelvezettel, pörgő ritmusban és megpróbálok plusz információkat belecsempészni az adott korról, felvázolni más vetületét egy-egy meghatározó történelmi eseménynek, amin el lehet gondolkodni. Mindezeket szinte észrevétlenül szőni bele. Az olvasókra bízom, hogy mindez sikerült-e?
K: Mennyi kutatómunka volt szükséges egy ilyen történelmi regény megírásához? Volt akitől segítséget kaptál?
V: Viszonylag jól ismertem ezt az időszakot, ezért rövid kutatás is elegendő volt, főleg, hogy a műfajból kifolyólag a szerelemeken van a hangsúly. Elolvastam néhány önéletrajzot ( töriben jártasak biztos felismerték, ki lehet Nándor), belemerültem a kémhálózatokba, és az akkori irodalmi világba, ezért alkottam meg a Minna-szalont stabil pontként. Elolvastam Bajza Lenke megemlített regényét, és fontosnak találtam megmutatni a nők helyzetét, ezért került bele a bakfis Hugonnai Vilma, a későbbi első okleveles doktornőnk. Egyébként a szerkesztőm, - aki maga is ír és történelem szakos, akitől sokat tanultam, miként lehet piacképes egy mű-, ő az első átolvasás után gratulált a történelmi részhez. Más lapra tartozik, hogy a kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen. Egy félreértés miatt úgy jártam, mint Rákóczi az ónodi országgyűlésen. De kitartottam, és sikerült együttműködnünk. A könyvpiaci íráshoz hatalmas alázat szükséges, és letisztultság. A lakásunkat kedvünk szerint festhetjük ki, de egy középülettel egészen más a helyzet.
K: Mikor írtad a regényt, már az elején tudtad, hogy miről fog szólni a könyv? Vagy esetleg hagytad, hogy a regény írja saját magát?
V:2017 elején fogtam bele, öt hónap alatt írtam ki magamból. Valahonnan jönnek a történetek, komplexen, egészben. Rögtön, ahogy megszáll az ihlet, egyben van, s mint ahogy a nyomtató festi papírra a monitor szövegét, úgy írom ki a fejemből, akár egy megszállott gép. A végén elemzem: hol combosítsak, töröljek, javítsak, színesítsek, mélyítsek, pontosítsak. Döbbenetes, ha hamarabb írok le valamit, mint amire később bukkanok rá. Volt, hogy egy megtörtént jelenthez kellett egy ház, aminek az ablakából követhetjük az eseményeket, megírtam, majd kiderült, hogy annak a családnak tényleg állt ott egy háza. Vagy egy ókori történetemben később derült ki, valóban kortársak a hőseim a szerepeltett római császárral. Aki ír, tudja, miről beszélek. Félelmetes!
K: Van esetleg példaképed az írók világában, aki motivált téged az írásra?
V: Hú, erre nem tudok röviden válaszolni. Hosszú a sor. Mélységesen tisztelem az emberekben az embert, az írókban az írót, és naivan mindig megdöbbenek, hogy mások nem így működnek. Elfogadom mások alkotásait olyannak, amilyenek, könnyen beléjük szeretek. Ha valamelyiket mégis félreteszem, annak a hangulatváltozásom az oka. Motivál? Baj, ha a régieket említem elsőként? Gárdonyi életműve nagy hatással volt, van rám. De sorolhatom Jókait, Mikszáthot, Keményt, Bródyt, Heltait, Szép Ernőt stb. Maiak közül pedig Darvasi László soraitól elgyengülök. Kedvencek még: Dragomán, Salamon Pál, Ugron Zsolna, Fábián Janka, Bauer Barbara, Benyák, Böszörményi, Bíró Szabolcs, Csikász, Bán, Marcellus és még nagyon sokan. No, de megérkeztünk a példaképemhez: Pusztai Andreához. Lenyűgöz minden, amit alkot. Külföldiek közül a szemléletük miatt előnyben részesítem a női írókat, pl. Barbara Erskine, Natasha Solomons, Marina Fiorato, Francine Rivers, és sorolhatnám, de nem szégyellek depressziós napjaimon szintre-hozónak kezembe venni Julia Quinnt. Ez a mix motivál. Szinte mindenki, de közben senki… Egyszerűen szükségem van az írásra. Az írásnak is létezik társadalmi és egyéni egyedfejlődése. Ma más kell, a régiek nagyok nehezen olvashatóak, nap, mint nap tapasztalom az ifjúság kínlódását. Írni meg lehet tanulni, az írástechnikában lehet fejlődni, nekem is van hova, de íves, jól felépített története keveseknek van.
K: 2018-ban várhatunk tőled újabb regényt? Ha igen, esetleg egy pár információt elárulnál róla?
V: Erre csak bizonytalan választ tudok adni, hiszen előbb toborozódjon jelentős létszámú olvasótáborom, ismerjék és szeressék meg a Hervadhatatlant. Azután pedig ott van a kiadó, ők döntenek, hogy mit szeretnének, s akarnak-e velem továbbra is együtt dolgozni. Mindenesetre, rendkívül hálás vagyok az Álomgyár profi csapatának! ❤ Azonban annyit elárulok, alakul a Hervadhatatlan testvérkéje, amiben rokoni szálak kötik össze a két regény szereplőit, de a történet később játszódik, és szerepel benne egy nagyszerű férfi, akitől kitikkadunk…
K: Köszönöm szépen, hogy válaszoltál néhány kérdésemre! Izgatottan várom, a következő regényed!
V: Én köszönöm a lehetőséget.
Ha kíváncsi vagy a könyv értékelésére, itt elolvashatod.
Itt megnézhetsz egy rövid videót róla.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése